Szeles idő és egy újabb régi vers

Ma is sétáltam egy jót, még annak ellenére, hogy a természet a szelesebb arcát mutatta. És ma is mutatott nekem egy-két érdekességet. Mert aki keres, az talál (:

Egy hím bikapók. Nehéz volt lefotózni, szaladt folyamatosan. Keresi a párját ❤

És a megígért vers:

Szomorú fűz

Éjszakai hangok, villámlik és zuhog,

egy kisgyermek szalad menedéket keresve.

Parányi teremtés, áthatja a rettegés,

mi lesz most ővele e nagy viharban?

A szél süvít, a farkas vonít,

valahol búsan csilingel egy fa.

Csöppnyi lábak, rémisztő árnyak,

a gyermek a lombok alá ér.

Hatalmas fa ez, arca szép, kedves,

sűrű ágai a talajért nyúlnak.

Ide nem ér az eső, feje fölé tető

élő fából emelkedik.

Nem is növény ez, ember szívvel kérdez,

menedéket adhat-e a veszély elől?

A kisded elalszik, otthonra lelt itt,

a szomorú fűz oltalma alatt.

2014.02.

Öreg nyárfa, félig elmúlóban...

#líra #vers #túra #kutyák #szél #ősz #kiskunsági #nemzeti #park