Ma is sétáltam egy jót, még annak ellenére, hogy a természet a szelesebb arcát mutatta. És ma is mutatott nekem egy-két érdekességet. Mert aki keres, az talál (:
Ma egy régi versemet szeretném bemutatni, ami 2014. márciusában íródott. Illusztrációként pedig egy pár saját fotót az egyik őszi vendégemről (:
Mint azt olvashattad a bemutatkozásomban, boldog tulajdonosa vagyok egy ékszerteknősnek. Igazából fogalmazhatunk úgy is, hogy a "nyakamon maradt", de örömmel viselem a gondját. Olyan tíz éves lehet, ami igazán szép kornak számít. Úgy olvastam, hogy kb. 25 évig élnek. Nálam nem szokott telelni (vermelni), így ez a kor lehet, hogy kevesebb lesz....
Rendszeresen sétálok, bringázok vagy motorozok az Orgoványt határoló Kiskunsági Nemzeti Parkban, illetve a közelében, s az Alföld csodái mindig ámulatba ejtenek. Nem tudok betelni a puszták - olykor rideg - szépségével. Úgy, mint Petőfi én is érzem, hogy itt vagyok otthon, ide tartozom. Ezer arcát lehetetlen megörökíteni, de én néhányat szeretnék...